szerződéskötés

Hungarian

Etymology

szerződés (“contract”) +‎ kötés (“deal, transaction, conclusion”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛrzøːdeːʃkøteːʃ]
  • Hyphenation: szer‧ző‧dés‧kö‧tés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

szerződéskötés (plural szerződéskötések)

  1. entering into a contract

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerződéskötés szerződéskötések
accusative szerződéskötést szerződéskötéseket
dative szerződéskötésnek szerződéskötéseknek
instrumental szerződéskötéssel szerződéskötésekkel
causal-final szerződéskötésért szerződéskötésekért
translative szerződéskötéssé szerződéskötésekké
terminative szerződéskötésig szerződéskötésekig
essive-formal szerződéskötésként szerződéskötésekként
essive-modal — —
inessive szerződéskötésben szerződéskötésekben
superessive szerződéskötésen szerződéskötéseken
adessive szerződéskötésnél szerződéskötéseknél
illative szerződéskötésbe szerződéskötésekbe
sublative szerződéskötésre szerződéskötésekre
allative szerződéskötéshez szerződéskötésekhez
elative szerződéskötésből szerződéskötésekből
delative szerződéskötésről szerződéskötésekről
ablative szerződéskötéstől szerződéskötésektől
non-attributive
possessive - singular		 szerződéskötésé szerződéskötéseké
non-attributive
possessive - plural		 szerződéskötéséi szerződéskötésekéi
Possessive forms of szerződéskötés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerződéskötésem szerződéskötéseim
2nd person sing. szerződéskötésed szerződéskötéseid
3rd person sing. szerződéskötése szerződéskötései
1st person plural szerződéskötésünk szerződéskötéseink
2nd person plural szerződéskötésetek szerződéskötéseitek
3rd person plural szerződéskötésük szerződéskötéseik

Derived terms
  • szerződéskötési

Further reading
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.