születésű

Hungarian

Etymology

születés (“birth”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsylɛteːʃyː]
  • Hyphenation: szü‧le‧té‧sű
  • Rhymes: -ʃyː

Adjective

születésű (not comparable)

  1. -born, native of, from, of birth, by birth
    brit születésű ― British-born
    új-zélandi születésű ― a native of New Zealand
    egy budapesti születésű férfi ― a man from Budapest
    párizsi születésű ― Parisian by birth

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative születésű születésűek
accusative születésűt születésűeket
dative születésűnek születésűeknek
instrumental születésűvel születésűekkel
causal-final születésűért születésűekért
translative születésűvé születésűekké
terminative születésűig születésűekig
essive-formal születésűként születésűekként
essive-modal — —
inessive születésűben születésűekben
superessive születésűn születésűeken
adessive születésűnél születésűeknél
illative születésűbe születésűekbe
sublative születésűre születésűekre
allative születésűhöz születésűekhez
elative születésűből születésűekből
delative születésűről születésűekről
ablative születésűtől születésűektől
non-attributive
possessive - singular		 születésűé születésűeké
non-attributive
possessive - plural		 születésűéi születésűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.