méhkenyér

Hungarian

From méh (“bee”) +‎ kenyér (“bread”).

méhkenyér (plural méhkenyerek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	méhkenyér	méhkenyerek
accusative	méhkenyeret	méhkenyereket
dative	méhkenyérnek	méhkenyereknek
instrumental	méhkenyérrel	méhkenyerekkel
causal-final	méhkenyérért	méhkenyerekért
translative	méhkenyérré	méhkenyerekké
terminative	méhkenyérig	méhkenyerekig
essive-formal	méhkenyérként	méhkenyerekként
essive-modal	—	—
inessive	méhkenyérben	méhkenyerekben
superessive	méhkenyéren	méhkenyereken
adessive	méhkenyérnél	méhkenyereknél
illative	méhkenyérbe	méhkenyerekbe
sublative	méhkenyérre	méhkenyerekre
allative	méhkenyérhez	méhkenyerekhez
elative	méhkenyérből	méhkenyerekből
delative	méhkenyérről	méhkenyerekről
ablative	méhkenyértől	méhkenyerektől
non-attributive possessive - singular	méhkenyéré	méhkenyereké
non-attributive possessive - plural	méhkenyéréi	méhkenyerekéi

Possessive forms of méhkenyér
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	méhkenyerem	méhkenyereim
2nd person sing.	méhkenyered	méhkenyereid
3rd person sing.	méhkenyere	méhkenyerei
1st person plural	méhkenyerünk	méhkenyereink
2nd person plural	méhkenyeretek	méhkenyereitek
3rd person plural	méhkenyerük	méhkenyereik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.