dísztelen

Hungarian

Etymology

dísz (“decoration”) +‎ -telen (“without”, adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdiːstɛlɛn]
  • Hyphenation: dísz‧te‧len

Adjective

dísztelen (comparative dísztelenebb, superlative legdísztelenebb)

  1. undecorated, unadorned, bare, naked, plain (having no decoration)
    Synonyms: egyszerű, sima

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dísztelen dísztelenek
accusative dísztelent díszteleneket
dative dísztelennek díszteleneknek
instrumental dísztelennel dísztelenekkel
causal-final dísztelenért dísztelenekért
translative dísztelenné dísztelenekké
terminative dísztelenig dísztelenekig
essive-formal dísztelenként dísztelenekként
essive-modal dísztelenül —
inessive dísztelenben dísztelenekben
superessive dísztelenen díszteleneken
adessive dísztelennél díszteleneknél
illative dísztelenbe dísztelenekbe
sublative dísztelenre dísztelenekre
allative dísztelenhez dísztelenekhez
elative dísztelenből dísztelenekből
delative dísztelenről dísztelenekről
ablative dísztelentől dísztelenektől
non-attributive
possessive - singular		 dísztelené díszteleneké
non-attributive
possessive - plural		 dísztelenéi dísztelenekéi

Derived terms
  • dísztelenkedik
  • dísztelenség

Further reading
  • dísztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • dísztelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.