aláírás

Hungarian

Etymology

aláír (“to sign”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒlaːjiːraːʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: alá‧írás

Noun

aláírás (plural aláírások)

  1. signature

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative aláírás aláírások
accusative aláírást aláírásokat
dative aláírásnak aláírásoknak
instrumental aláírással aláírásokkal
causal-final aláírásért aláírásokért
translative aláírássá aláírásokká
terminative aláírásig aláírásokig
essive-formal aláírásként aláírásokként
essive-modal — —
inessive aláírásban aláírásokban
superessive aláíráson aláírásokon
adessive aláírásnál aláírásoknál
illative aláírásba aláírásokba
sublative aláírásra aláírásokra
allative aláíráshoz aláírásokhoz
elative aláírásból aláírásokból
delative aláírásról aláírásokról
ablative aláírástól aláírásoktól
non-attributive
possessive - singular		 aláírásé aláírásoké
non-attributive
possessive - plural		 aláíráséi aláírásokéi
Possessive forms of aláírás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. aláírásom aláírásaim
2nd person sing. aláírásod aláírásaid
3rd person sing. aláírása aláírásai
1st person plural aláírásunk aláírásaink
2nd person plural aláírásotok aláírásaitok
3rd person plural aláírásuk aláírásaik

Derived terms

Further reading
  • aláírás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • aláírás in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.