űrhajó

Hungarian

Etymology

űr (“space”) +‎ hajó (“ship”), a calque of German Raumschiff.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyːrɦɒjoː]
  • Rhymes: -oː
  • Hyphenation: űr‧ha‧jó
  • Rhymes: -joː

Noun

űrhajó (plural űrhajók)

  1. spaceship, space vehicle, spacecraft
    Synonyms: űrjármű, űreszköz, rakéta

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative űrhajó űrhajók
accusative űrhajót űrhajókat
dative űrhajónak űrhajóknak
instrumental űrhajóval űrhajókkal
causal-final űrhajóért űrhajókért
translative űrhajóvá űrhajókká
terminative űrhajóig űrhajókig
essive-formal űrhajóként űrhajókként
essive-modal — —
inessive űrhajóban űrhajókban
superessive űrhajón űrhajókon
adessive űrhajónál űrhajóknál
illative űrhajóba űrhajókba
sublative űrhajóra űrhajókra
allative űrhajóhoz űrhajókhoz
elative űrhajóból űrhajókból
delative űrhajóról űrhajókról
ablative űrhajótól űrhajóktól
non-attributive
possessive - singular		 űrhajóé űrhajóké
non-attributive
possessive - plural		 űrhajóéi űrhajókéi
Possessive forms of űrhajó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. űrhajóm űrhajóim
2nd person sing. űrhajód űrhajóid
3rd person sing. űrhajója űrhajói
1st person plural űrhajónk űrhajóink
2nd person plural űrhajótok űrhajóitok
3rd person plural űrhajójuk űrhajóik

Derived terms
Compound words

References
  1. See in the entry of űrmérték in űrhajó in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • űrhajó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.